iskolai színjátékok: általános értelemben bármely alsó-, közép- és felsőszintű oktatási intézményben, így a teológus hallgatók körében is előadott dráma; szoros értelemben a 18. sz. végéig színre került darabok. - Mo-on már a 16. sz: megkezdődött mindegyik ker. felekezet isk-iban, s minthogy e sz-tól kezdve a különböző szintű isk-kat a felekezetek ill. a kat. szerz-ek tartották fönn, az irodtört. mind a mai napig az ~at felekezeti és szerz. bontásban tárgyalja. A fogalom jelölésére korábban az iskoladráma meghatározás volt használatban, ez azonban nem fedi az isk-kban előadott játékok műfaji sokszínűségét. Az ~ fogalomkörébe nemcsak a különböző szereplők által szóban előadott drámák értendők, hanem a lit. során megjelenített némajátékok (feltámadási szert-ok), oratóriumszerűen előadott darabok (passiók), látványos, jelmezes körmenetek, élőképek és más, szavakkal v. énekkel nem kísért, előadott játékok tartoznak. A m. irodtört. kézikv. megkülönböztet ref., ev., unit. és kat. ~at, a kat. darabok körében ismeri a jezsuita, a piarista, a pálos, a ferences és a világi papi szem-okban előadott ~at. Az irodtört. kézikv. megjelenése után kiderült, hogy gazdag színi hagyománya van a minorita ~knak is. Pozsonyban a Notre Dame apácák fr. nyelvű darabokat adattak elő. Van adat arra, hogy a bencések és a ciszterciek is ápolták a 18. sz. végén az ~ hagyományát, amit a 16. sz: a jezsuita Ratio studiorum teremtett meg. Ez pontosan előírta, hogy évenként 1-2 darabot lehet játszani, a női szerepeket is fiúknak kell előadniok, s a lit. öltözékeket jelmezként soha nem szabad használni. Mo-on az ~ hagyománya azért jelentős, mert a hivatásos színjáték csak a 18. sz. végén indult meg, s a legősibb eu. irod. műfajt a felekezeti isk-k ápolták, gazdagították és hagyományozták tovább. Az isk., a darabokban föllépő tanulók azonban a műfaj fejlődésének, színvonalának, sokszínűségének, témaválasztásának is gátjaivá váltak. - 1. Bibliai tárgyú iskoladrámák. A 16-18. sz: mind a kat., mind a prot. isk-kban találkozunk ó- v. úsz-i dráma-tárgyakkal: Ábel, Ábrahám, Ádám és Éva, Benjámin, Dániel, Egyiptomi József, Eszter, a frigyszekrény, Góliát, Illés, Jákob, Jeroboám, Judit, Melkizedek, Nehemiás, Sámson, Saul, Tóbiás, Zsuzsanna; betlehemes játékok, gazdag és a szegény Lázár, Háromkirályok, Heródes, Jézus születéstört-e, tékozló fiú. E régi mo-i szj-ok különösképpen a javarészben ev. Felvidéken még a 19-20. sz: is továbbéltek. Egy-egy ném. v. m. nyelvű drámaszövegből joggal következtethetünk a korábbi századok szöveghagyományaira. - 2. Ferences ~. A dramatikus műfajok fontos szerepet játszottak a r. irod. életében. Bár a ferences isk. színjátszás nem vetekedhetett a jezsuitákéval v. a piaristákéval, a 18. sz: szinte minden ferences nagygimn-ban tartottak előadásokat. Szabadkán 1747: színdarabbal nyitották meg gimn-ukat, s a sz. végéig 9 alkalommal kerültek színre ósz-i és tört. drámák. 1769: már az első évben rendeztek előadást Körmöcbányán is, s még további 7 előadásról vannak adatok. A jezsuitáktól átvett gyöngyösi gimn-ban 1776 u. 2 előadásról tudunk, Szombathelyen a gimn. ferences ig-ja, Angster Jeromos 1775: lat. nyelvű pásztorjátékot vitt színre, s 1791: is volt előadás. A legvirágzóbb színi élet Csíksomlyón volt (a közeli Mikházáról is tudunk előadásról), ahol 1721-82: évente több alkalommal volt előadás. Isk. ünnepek alkalmával jezsuita v. piar. darabok átdolgozásait játszották, pl. Ferentzi Vitus, Kézdi Gratián, Szentes Regináld műveit. Nagypénteken és pünkösdkor nagy hatású, sok ezer emberhez szóló m. nyelvű passiókat adtak elő, vsz. korábbi hagyományokat folytatva. A ferences színjátszásnak a népi színjátszással való kölcsönhatása és jellemzően m. nyelvűsége nemcsak ezekre a csíksomlyói darabokra érvényes: két 17. sz. úrnapi játékunk és talán egy korai betlehemesünk is ferences eredetű. - 3. Jezsuita ~. A jezsuita Ratio studiorum előírja, hogy valamennyi JT-i alapítású isk-ban alkalmi v. állandó színpadot, színháztermet v. színházat kell építeni, ahol a tanulók évente 2x-3x a nyilvánosság előtti föllépést, a hatásos mozgáskultúrát és gesztusokat, a tökéletes artikulációt elsajátíthatják. M. nyelvter-en legelőször 1581: Kolozsvárott léptek föl a jezsuita isk. diákjai. A föloszlatásukig tartó 2 évsz. alatt a legváltozatosabb tárgykörű és műfajú darabokat adták elő. Pol., művelődéstört., bibliai, egyhtört., mitológiai és teljesen világi tárgyú drámák kerültek színre, a látványos →jelmezes körmenetektől az élőképeken át a komédiáig és a tragédiáig mindent játszottak. Valamennyi m. városban, ahol JT-i isk-t alapítottak, mutattak be színjátékot, így Bazinban, Besztercebányán, Brassóban, Budán, Egerben, Eperjesen, Eszéken, Esztergomban, Gyöngyösön, Győrött, Gyulafehérvárt, Homonnán, Kassán, Kolozsvárt, Komáromban, Kőszegen, Liptószentmiklóson, Lőcsén, Nagybányán, Nagyszebenben, Nagyszombatban, Nagyváradon, Pécsett, Pesten, Péterváradon, Pozsegán, Pozsonyban, Rozsnyón, Sárospatakon, Sellyén, Selmecbányán, Sopronban, Szakolcán, Szatmáron, Székelyudvarhelyt, Székesfehérvárt, Szepesen, Temesvárt, Trencsénben, Túrócon, Ungvárt, Varasdon, Zágrábban, Znióváralján, Zsolnán. Az ~ írói legtöbbször névtelenségben maradtak. Csak néhánynak ismerjük a nevét, így →Bartakovics Józsefét, →Faludi Ferencét, →Friz Andrásét, →Illei Jánosét, →Kereskényi Ádámét, →Kozma Ferencét, →Kunics Ferencét, →Lestyán Mózesét. Az ~ elsősorban díszes méltóságteljességükkel hívják föl magukra a figyelmet. Nagyszombatban, Kassán, Egerben s még más városokban is díszes színháztermet építettek, gazdag jótevőik anyagi támogatásával színfalakat festettek, vásároltak, jelmezeket készíttettek. Darabjaikban nagyon sok szereplőt léptettek föl, amelyekben gyakran alkalmaztak zene- v. énekbetéteket.

A m. operairod. kezdeteit a jezsuitáknál kereshetjük. Arra törekedtek, hogy látványos színdarabjaikkal minél nagyobb hatást érjenek el. Egy-egy előadáshoz a darab cselekményét ismertető, a szereplők neveit fölsoroló, olykor több nyelvű színlapokat készítettek, hogy az idegen ajkúak v. a lat-ul nem tudók is megértsék a darabokat. A JT-i ~ nyelve legtöbbször lat., de már a 17. sz. úrnapi aktusaikban m-ul is szerepeltek diákjaik. - 4. Minorita ~. Az Assisi Szt Ferenc által alapított r-ből 1517: kivált, konventuális minoriták r-je Mo-on a 17-18. sz: vált népszerűvé, s ennek eredményeképpen néhány isk-t is alapítottak, 1696: Kézdivásárhely-Kántán, 1707: Aradon, 1729: Miskolcon, 1730/34: Nyírbátorban, 1740: Szilágysomlyón, 1776: Nagybányán. Színjáték csak néhány helyen folyt, így a hagyomány a legfolyamatosabb Kézdivásárhely-Kántán, ahol 1696-1779: évente többször is mutattak be szj-ot. A kántai isk-ból sok kz-ban maradt drámaszöveget őriznek a közgyűjt-ek. Miskolcon az eddig föltárt adatok szerint 1753-78: léptették föl tanulóikat. Nyírbátorban nagyon vsz., hogy nagypénteki →misztériumjátékot adtak elő, hiszen a →Krucsay-oltár szoborcsop-jain lévő „öltözék” akár színpadi jelmeznek is fölfogható. Ezenkívül itt élt →Juhász Máté, akinek misztériumjátékát 1761: Kolozsvárt adták ki. A kutatás még azt is feltételezi, hogy Juhász itt írta Jézus Krisztus szenvedéstört-ét. Sejthető, hogy Nagybányán is színre léptette diákjait. A minorita ~ műfajilag igen széles skálájúak. A nagypénteki misztériumjátéktól a szerelmi tragédiáig mindenféle tárgyú dráma megtalálható itt. Csak bizonyos mértékig tisztázható, hogy egy-egy rendező, író mit írt maga, és mit kölcsönzött mástól a ránk maradt drámakz-ból. A minorita ~ javarésze m. nyelvű, több darabjuk lat. és m. Jeles minorita drámaszerzők: →Jantso Ferenc, →Kovács Boldizsár, →Ágotha Demeter, →Kertso Cirjék, →Fancsali István, →Miklósi Ambrus, →Bene Demeter, →Bende László, Juhász Máté. A minorita ~ átmenetet képeznek a látványos jezsuita és a népies ferences ~ között. - 5. Pálos ~. A 18. sz. 2. felében létező sátoraljaújhelyi, pápai és pécsi pálos gimn-ok közül az eddig föltárt adatok csak a sátoraljaújhelyi és a pápai ~ról beszélnek. A pápai és a sátoraljaújhelyi darabokat egy köt-be Táncz Menyhért másolta le (Actiones Scholasticae Gymnasiorum Papensis et Ujheliensis). A gyűjt. másik följegyzéséből arra következtethetünk, hogy Billisics Márton és Szabadhegyi Mihály retorika tanárok a kötetbe másolt művek szerzői. 1765: Borss Dániel professzorsága alatt Sátoraljaújhelyt előadott közjáték a Kocsonya Mihály házassága, fődarabja az Omnia vincit amor, Avancini egyik közismert drámájának szövege után készült. A pálos ~ elsősorban közjátékaikkal (a komoly hangvételű dráma felvonásközeiben előadott rövid, komikus jelenetek) hívták föl magukra a figyelmet. A Kocsonya Mihály házassága a kisnemesi műveletlenséget állította pellengérre, örökölve a kor jellegzetes vénlánycsúfolóinak tárgyát és hangvételét. - 6. Piarista ~. Az 1642: Mo-on letelepedett tanítórend 1643: Podolinban már isk-t nyitott. Népszerűségének köszönhetően házaikat és isk-ikat egymás után alapították, így Besztercén, Breznóbányán, Debrecenben, Kalocsán, Kecskeméten, Kisszebenben, Korponán, Máramarosszigeten, Medgyesen, Murányban, Nagykanizsán, Nagykárolyban, Nyitrán, Óvárt, Pesten, Privigyén, Rózsahegyen, Szegeden, Szencen, Szentannán, Szentgyörgyön, Tokajban, Vácott, Veszprémben. 1773: a JT föloszlatása után átvették a kolozsvári, a kőszegi, a selmecbányai gimn-okat is. A r. alapítója, Kalazanci Szt József ugyan megtiltotta isk-ikban a színjáték meghonosítását, mert az a tanulóknak árthat, 1659: azonban a r. kápt. már nem tudott kitérni az egyre szorongatóbb ped. igény elől, s engedélyezte az ~at, de csak akkor, ha a provinciális is tudott róla. - Alig egy évszázad alatt a hagyomány annyira megerősödött, hogy piar. isk. szinte elképzelhetetlen szj. nélkül. A darabok a jezsuitákéhoz hasolóan náluk is igen sokszínűek, hiányzott azonban belőlük a pompa és a hatásra való törekvés. A 18. sz. 2. harmadától egyre inkább előtérbe került a szórakoztatás igénye, s ezért darabjaik egyre világiasabbak, s egyre több a vj. Az isk. korlátait a színház fejlődése tekintetében a piar-k sem tudták elkerülni. Női szerepeket nem alkalmaztak, hogy ne kelljen leányokat fölléptetniök. Ezt a szabályt még a Plautus- és Terentius-darabok adaptálásánál is figyelembe kellett venniök. Emiatt az említett írók játékainak épp a sava-borsa maradt el. A piar. drámaírók majdnem uolyan névtelenek, mint a jezsuiták. Minthogy az osztályt tanító tanárnak a 18. sz: a névsor után azt is föl kellett jegyeznie, hogy milyen című, tárgyú darabot adtak elő, ezért könnyen lehet következtetni a rendező, esetleg a szerző nevére is. A piar. darabok nyelve lat., nem jelentéktelen azonban a m. nyelvűek száma sem. Jeles drámaíróik: →Bolla Márton, →Simai Kristóf, →Dugonics András, →Pállya István, →Benyák Bernát, →Kátsor Keresztély, →Szlavkovszky Benedek. Legnagyobb isk-ikban, így a nyitraiban, a pestiben, a privigyeiben az előadott darabokról színlapot adtak ki, s ezek a darabok tárgyáról, a szereplő személyekről, s arról is tájékoztatnak, hogy zenei betétek, zenekari kíséret is színesítette az előadást. A pesti piar. isk-ban a nézőteret lépcsőzetesen képezték ki. Kisszebenből van nyoma annak, hogy a színpad világítását lámpákkal, gyertyákkal és tükrökkel oldották meg. Az ~at elméletileg →Moesch Lukács alapozta meg, természetes, hogy a piar. szerzők a jezsuita drámaelmélet-írók munkáit is fölhasználták. K.I.

1. Ernyei Josef-Karsai (Kurzweil) Géza: Deutsche Volksschauspiele aus den Oberungarischen Bergstädten. A felső-mo-i bányavárosok ném. népi színjátékai. Bd. 1-2. Bp., 1932-38. - 2. Angster Jeromos: Drama officioso-bucolicum. Sopron, 1775. - Iványi István: Szabadka sz. kir. város tört. 2. köt. Szabadka, 1882. - Az ungvári kat. főgimn. értes-je 1893/94:51. (Fülöp Árpád: Egy nagypénteki misztérium) - Körmöcbányai gimn. értes-je Körmöcbánya, 1895. (Hlatky József-Schrőder Károly: A körmöcbányai középisk. tört.) - Fülöp Árpád: Csíksomlyói nagypénteki misztériumok. Bp., 1897. - Csíksomlyói r.k. gimn. értes. 1907/08:1. (Szlávik Ferenc: Egy csíksomlyói isk-dráma) - EPhK 1911. (Bittenbinder Miklós: Isk-drámák Körmöcbányán) - Erdélyi Múz. 1912. (Szlávik Ferenc: Három közjáték) - Alszeghy Zsolt-Szlávik Ferenc: Csíksomlyói isk-drámák. Bp., 1913. - Irodt. 1929. (Tímár Kálmán: Egy mikházi ferences misztérium) - ItK 1964. (Schram Ferenc: 3 történeti betlehemes játék) - Vigilia 1987. (Pintér Márta Zsuzsanna: Egy csíksomlyói passiójáték) - 3. Juharos Ferenc: A mo-i jezsuita isk-drámák tört. Szeged, 1933. - Staud Géza: A mo-i jezsuita ~ forrásai és irod-a. 1-3. köt. Bp., 1984-88. - 4. Kilián István: Ismeretlen isk-drámagyűjt. a 17-18. sz-ból. Miskolc. - Régi m. drámai emlékek. 18. sz. minorita isk-drámák. S.a.r. Kilián István. (1990) - 5. Bayer József: A pálos isk-drámák a 18. évsz-ból. Bp., 1897. - Veszprém m. Múz. Közlem. 17. Veszprém, 1985. (Nádasdy Lajos: A pálosok isk-drámái és isk-színjátékuk Pápán) - 6. Kilián István: A piar. ~ forrásai és irod-a. (1990)